#13 – Tartsd a falatot az orrodon!


Butch valószínűleg azt gondolja, hogy ha lehet hülyeséget tanítani kutyának akkor ez az! 😀

Ezzel együtt próbált együttműködni a témában. A hosszú nyálcsóva bizonyítja a feladat nehézségét. Próbáltam fókuszt mutatni neki, hogy ne az orrára koncentráljon, ami nagyjából sikerült is. Azért egy csirkecombot még nem egyensúlyozna el az orrán. 🙂

 

#12 – Láb között előre séta


Először megtanítottam, hogy álljon be a lábam közé. Amikor ez már jól ment akkor indultam el, kezdetben minden lépést klikkeltem, amíg nem láttam, hogy érti mi a lényeg. Az elég vicces, hogy ilyen sunyiból néz felfele. 🙂

#11 – Helyedre!


Kicsit lelkiismeret furdalásom lett már, hogy mindent gyorsított tempóban tanítok sok segítséggel, úgyhogy most elővettem a formálást. Persze Butch ismeri, csak nem volt egyértelmű, hogy akkor most az következik, úgyhogy ment a szemezés, mozdulatlanná merevedés, fejrátét a lábamra – ezt nem is tanítottam – végre elindult. Egy klikk kellett neki és már kapcsolt is. Szóval szépen eljutott a helyére, még arra is rájött, hogy ott kell valamit csinálnia. De a fekvés nem ugrott be, úgyhogy kapart, meghajolt (ezt sem tud még), letette az orrát, megfogta az ágy sarkát. Végül igazán elege lett belőlem és megugatott. Na tessék, megvan hogy fogjuk majd tanulni az ugatást. 😉

Kapott egy kis segítséget, kétszer közelről lefektettem az ágyra. Utána már szépen dobta el magát.

#10 – hempergés


Vannak feladatok amik önmegerősítőek. Egyszerűen élvezi a kutya a végrehajtást, ezek azok amiket aztán felajánl minden tréning során, vagy amit elővesz amikor bohóckodásról van szó.

Na, nekünk ez lett szerintem a hempergés! 😀 Úgy kezdtem mint a lelövést, csak tovább vezettem a kutyát, és elképesztő gyorsasággal rájött miről van szó. A végére már fektetnem sem kellett mert dobta el magát!

#9 – Ugorj fel!


Szerettem volna egy “láthatatlan” trükköt tanítani Butch-nak, amit tudok használni más feladatok tanításakor, és mondjuk egy verseny alatt is, ha ki akarom oldani. A cél az lesz, hogy amikor tapsolok akkor ugorjon fel első két lábban szolidan.

A szolidan részt kellett gyúrni leginkább, hogy ne rám akarjon ugrani csak úgy fel. Illetve klikkeltem a leérkezést, mert azt szeretném, ha az ugrás ereje lefele összpontosulna, ha dobbantás szerű lenne. Na ezen a részén még dolgoznunk kell…

#8 – Bújj át!


Na végre! Gondolta a kiskutyám, végre nem egy statikus feladatot tanul, valamit ahol nyugton kell lennie. Már nagyon várhatta, mert ezt a feladatot 3 perc alatt megoldotta. Egy kicsit azért nehezítettem azzal, hogy változtattam a saját helyemet tanítás közben, kezdetben felém kellett jönnie, később pedig elfele tőlem.

#7 – Bújj el!


Amikor elkezdtem a feladatot még nem gondoltam, hogy ilyen jóga gyakorlat lesz az eredmény. Elsőre a karomra ugrattam fel Butch-ot, és gondoltam így könnyebb lesz majd elérni, hogy alul kukucskáljon a karom alatt. Végül is kukucskált csak én nem voltam elég erős hozzá, hogy megtartsam, nem is beszélve a karmolásokról amit a karomra szereztem. Úgyhogy maradt a szék karfája. Ezt is hamar megértette, csak azt kellett megtanulnia, hogy külön tegye a két lábát, mert ha túl közel kerültek akkor nem tudta lehúzni a fejét, és csak a lábára tette.

 

Szóval nem túl bonyolult és nagyon cuki trükk. Azt nem tudom, hogy más kutyák is így lehajolnak közben, én nekem kicsit túlzásnak tűnt ez a nyújtózó felfele feszülő lábas mozdulat, de biztos egészséges. 🙂

#6 – Tárgyjelzés


Készülünk Illés Anitával a Tudatos Tanítás 2.0 szemináriumunkra Pécsre, és arra gondoltunk, hogy Butch mutatná be a szagazonosítás tanításának egyik formáját. Ennek része a tárgyjelzés, ezért ez lett a mai feladat.

Úgy kezdtem, hogy a kezemben volt a fa, hogy érintse, mert a tenyeremet tudja érinteni. Érintgette is, egyre erősebbeket taszajtott a kezemen, de nem látszott, hogy a kitartás irányába mozdulna el. Eszembe jutott, hogy Butch tud úgy feküdni, hogy leteszi a fejét, úgyhogy lefektettem és kértem a fejletételt úgy, hogy ott volt a fa az orránál. Aztán felállítottam és így is kértem a fejletételt.

A legtovább az tartott, hogy megértse, a fára tegye az orrát. A fejletétel alapból nem kötődött céltárgyhoz, úgyhogy amikor kicsit odébb raktam a tárgyat akkor Ő nem követte hanem csak letette a földre az orrát. 🙂 Itt egy kicsit hagytam, hogy egyedül töprengjen el azon vajon mit is akarok, és végül a türelem és pár próbálkozás meghozta az eredményt.

Azért volt, hogy megpróbálta behozni nekem a fát, vagy csak felemelte és elhajította. 😀

#5 – Lődd le a kutyát!


Amikor az izgő-mozgó pörgő kutyának akarok megtanítani egy statikus trükköt… Tudni kell, hogy Butch-ot nem igazán lehet még kulturáltan simogatni, és nem a simogatók azok akik nem elég kulturáltak. 😉 Butch ugrál, puszit akar adni, szétesik, a fejedre mászik, nem lehet ölelgetni, ölbe venni. Úgyhogy ha lesz egyszer egy olyan videó amin Butch nyugisan hagyja, hogy simogatom, akkor tudjátok, hogy abban mi a pláne. Na de térjünk vissza a lelövésre.

Ami nehézség volt benne, hogy Butchnak már tanítottam egy szabályos fekvést, úgyhogy azt is klikkelnem kellett nála, hogy félredobja a fenekét. Utána alapból nem értette, hogy mit akarok ezzel az oldalra dőléssel, elkezdett kapálózni a lábaival, bohóckodni. De amikor végre eljutottunk a pozícióig, hogy fekszik az oldalán, akkor már nem okozott neki gondot a helyben maradás.

A következő kihívás az volt, hogy egy mozdulatban “haljon meg”, ne pedig először feküdjön aztán dőljön.

Kicsit klikkeltem a “halott kutya nem csóvál” részt is, azon van még mit gyúrni. 😀

#4 – Jobb láb pacsi


Amikor Butch hozzám került állandóan pacsizott, folyamatosan fent volt a lába, megvezetésnél is a lábával próbálta első körön megszerezni a kaját, ezért nagyon odafigyeltem, hogy véletlenül se tanítsak neki ilyen típusú feladatot. Bár a zsákmányt még most is szereti “megfogni”, de feladatokban már fixen lent van a lába, úgyhogy gondoltam eljött az ideje a pacsi tanításának. Első körön a jobb lábát céloztam meg mert gyanúsan jobb lábas a lelkem.

Klasszikus módszert kerestem – így még nem tanítottam pacsit – a kezemben levő falatot kellett először pacsiznia. Amikor ez ment akkor át tettem a falatot a másik kezembe, és az üres tenyerembe kértem a pacsit. Abszolút előjött, hogy neki ez egy ösztönös és kedvelt mozdulat, mert nagyon hamar rájött. Kicsit bekavart, hogy azért a másik lábával is megpróbálta párszor, de most csak a jobbra kapott megerősítést.