Adta magát, hamár becsukni tudja akkor nyissa is ki!
Butchnak elég jó kis zsákmányösztöne van, de az űzésen kívül birtokolni szeret még nagyon, így van egy kis konfliktusa azzal, ha én is fogom a játékát. Nem fog annyira, inkább enged. Kerestem egy kibelezett játékot amit ismert és azt felakasztottam a kilincsre. Látszott, hogy így nem lesz meg a történet, úgyhogy levettem, gondoltam akkor kicsit játszunk vele, húzogassuk. Persze kergetni kergette de amikor húzni kezdtem elengedte.
Oké, akkor legyen apportból a feladat. Különböző helyekre tettem le a játékot és behozattam vele. Félig begyömöszöltem egy fiókba, hogy kicsit szoruljon és húznia kelljen, onnan is kihúzta. Végre megvan a mozdulat!! Vissza a szekrényre.
Az első próbálkozásra megfogta a játékot, jól meghúzta mire kinyílt az ajtó. Klikk, kaja, ünneplés! Na ennyire nem volt egyszerű, mert a kutyán láttam, hogy össze esett attól, hogy egyrészt nem tudta behozni a játékot, másrészt az ajtó is megmozdult. (Azért vicces, hogy miken akad fenn…)
Nincs mese, elkezdtük elölről, hogy csak kicsiket húzott az ajtón. Ezt legalább csinálta.
Gondoltam egyet, és betettem egy falatot a szekrénybe, majd hagytam, hogy a kicsit nyitott ajtón bebújjon és kiegye. Ezt csináltuk addig, hogy már a legkisebb rést is kilökte az orrával gond nélkül. Szépen kioldódott az ajtóra, úgyhogy becsuktam, hogy így próbálkozzon. És IGEN! Volt miért kinyitni az ajtót, úgyhogy Butch egyre jobban húzta, és amikor kicsit nyitva maradt akkor betúrta a fejét a szekrénybe a falatért. Végül már egy rántással kinyitotta, úgy, hogy nem raktam be kaját, hanem tőlem jött a megerősítés.
Az jut eszembe, hogy régebben Kumisszal is volt egy csomó megakadásunk tanítás alatt, és lövésem sem volt, hogy miért. Persze játékkal meg türelemmel összeálltak a feladatok, de nem volt tudatos, hogy mi is történik a kutyában.
100tricks100days 